Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

IV. 2. b. Növények

Az állatneveknél valamivel komplexebb a növények neve, mert itt már nagyobb szerepet kap az a tudás is, hogy az illető növény mire jó az embernek. Legjellegzetesebben táplálékul szolgál, így a növénynevek strukturálisan az ételek nevével kapcsolódnak össze szorosabban (erre azonban itt most nem térek ki részletesebben), olyannyira, hogy elég nagy felületen át is fedődnek. (Gondoljunk csak arra, hogy ha azt halljuk: saláta, káposzta vagy cseresznye, mi jut először eszünkbe: a növény-e, vagy az étel?) Ez a növénynevek kategorizációjára is kihat, mégpedig úgy, hogy amelyek valamilyen szempontból (táplálékként, gyógynövényként, dísznövényként, festőanyagként vagy más okból) fontosak az embernek, azoknak közismert nevük van, akárcsak azoknak, amelyeket azért kell jól ismerni, mert veszélyesek lehetnek, például mérgezőek. A többi pedig egyszerűen csak fa, bokor, vagy ha lágyszárú, akkor gaz, illetve ahogy Erdélyben mondják: burján. Egyes növényeknek már a nevük is jelzi, mire jók, illetve milyen kártételük lehet, például az ezerjófű, festőbuzér vagy a zsurló kannamosó, kannasurló neve, illetve a beléndek bolondító neve.

16. ábra

Amúgy pedig a növény is olyan, mint az eddigiek: ránézésre felismerhető, és a globális összképnek itt is nagy szerepe van a felismerésben, olykor azonban már a részletek is fontosak. Ami viszont igazán feltűnő, az az, hogy a növények elnevezéséhez milyen nagy mértékben használjuk fel az alatta levő szintről, az állatokról és állati testrészekről való tudásunkat. Ezt már Fazekas Mihály is észrevette, hiszen azt írja a Lúdas Matyiban:

"... száz erdei, réti
Dudvák vóltak ezek; nyúl-, farkas-, békacseresznyék;
Medve-, szamár-, disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövissek.
Hát meg az angyal-, szent- s ördög-gyökerek (mivel akkor
A fűvek neve csak barom, ördög s szent vala; Fűvész-
Könyv még nem lévén)."