Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

Azóta persze lett Füvészkönyv, éppen Fazekas Mihály írta sógorával, Diószegi Sámuellel (1807), ráadásul más nyelvújítók is besegítettek abba, hogy nyelvünket megtisztítsák az ilyen "pórias" nevektől, így aztán én már a Magyar értelmező kéziszótár alapján annak a szerfölött érdekes természetes rendszernek, amelyről Fazekas beszél, már csak a romjait tudom tanulmányozni. És még így is, az 1588 növénynévből 162-ben, vagyis a neveknek több mint 10%-ában fordul elő valamilyen állatnév vagy állati testrésznév, miközben az 1233 állatnév között csak egy olyan van, amely egy növényrészt jelölő név metaforikus kiterjesztésével spontán módon keletkezett: a tiszavirág. (És van még két nagyon periferikus, inkább a szakértői tudáshoz tartozó: a tengerililiom és a tengeriuborka, nyilván egyik sem olyan, amivel magyar ember naponta találkozna.) Az ilyen növénynevek alkotásának egyik jellegzetes módja az, hogy egy állati testrész neve lesz növénynév: bakszakáll, daruláb, farkasfog, galambbegy, gólyaorr, medvetalp stb., a másik pedig az, hogy egy ismertebb növény nevét metaforikusan kiterjesztjük egy kevésbé ismertre, de megkülönböztetőként valamilyen állatot jelentő előtagot kapcsolunk hozzá (főleg az ilyenekre gondolt Fazekas): bagolyborsó, békalencse, farkasalma, kígyóhagyma stb. Az ilyen adatok azért érdekesek, mert jól mutatják, hogy a komplexebb kategóriák megnevezéséhez hogyan használjuk fel a kevésbé komplexekről való tudásunkat, hogyan épülnek rá az előbbiek az utóbbiakra.

Növényrészek
A növények átfogó kategóriájához szorosan kapcsolódik a különböző növényrészeket megnevező szavak csoportja (gyökér, levél, virág stb.), ez szerkezetében teljesen olyan, mint az állati testrésznevek átfogó kategóriája, sőt olyan is van, amely állati testrész metaforikus kiterjesztésével jött létre, például: búzaszem, szőlőszem. (Eredetileg a szár is lábszárat jelentett, a mai rendszer szempontjából azonban ez már archeológia, hiszen a mai beszélő fejében ez a kettő aligha kapcsolódik össze.) Itt is van rá példa, hogy a növényrész neve metaforikusan egy növényt jelent: édesgyökér, macskagyökér, ebtövis, szerbtövis, varjútövis és sokféle virág: búzavirág, csillagvirág, tarlóvirág, zergevirág stb.