Leo ma sem bírt magával, ki is használta Villamesteri posztját, s remek lovagi tornát talált ki lakótársainak. Tommyboy talpig lepedőben áll a nappaliban, Milo fekete kartonból lófejet gyárt, majd a pajzsnak és a páncélnak lát neki. Kantár, szár, sisak (vödörből), kard és hasonlók sorakoznak félkész állapotban a nappaliban a földön. A munkából leginkább a fiúk veszik ki a részüket, a lányok a teraszon csacsognak.
Marcsi és Ágica a teraszon elhelyezkedik az autónak kikiáltott padokon. A két lány azt játssza, hogy a Balatonon nyaralnak és a Való Világról beszélgetnek:
Marcsi: Ágica és Leo meg összevesztek. Sajnálom szegény csajt, szerintem beleszeretett a fiúba.
Ági: Azt nem hiszem. Csak közel kerültek egymáshoz.
Ekkor megérkezik Jenny, beszáll az autóba, de a játékba nem, nagyon mérges:
Marcsi: Miért vagy idegbeteg?
Jenny: Mert Pandora beszólt, amikor kiborítottam a kajámat. Persze nem nekem mondta, de ha valami baja van, miért nem a szemembe mondja? Jobb lesz, ha ma nem kerül elém.
Anett (aki most csatlakozik a lányokhoz): Á, Pandora engem is utál.
Téma lezárva, Ágica és Marcsi visszatér a Balatonos játékhoz. A tó (medence) partján a pasikról, kedvenc színészeikről, focistáikról beszélgetnek. Kiderül, Ágica a sötét hajú fiúkat kedveli, Marcsi pedig igazi Barátok közt rajongó - ez kapóra jön Anettnek, aki naprakész információval és bulvárpletykákkal dobja fel a hangulatot.
Ágica úgy érzi, elérkezett a pillanat, hogy előadja a Villában íródott három versét. Jenny is vérszemet kap, saját, kamaszkorában kelt műveit szavalja. Marcsi elszomorodik, mondván ő soha még egy verssort sem vetett papírra.