Újra együtt

Lakóink úgy gondolták, hogy a két világjáró kedden vagy szerdán fog hazaérni. Volt nagy meglepetés, mikor nyílt az ajtó. 

A két vándor azonban nem feledkezett meg az itthoniakról sem. Hoztak ajándékokat is. Marcsika fapapucsot kapott, Indián egy viaszból kiöntött kezet, ami az ő jellegzetes ujjtartását formázta, Ágica pedig egy mezt, amin a kilences szám szerepelt. Leo jelezte is, hogy jó lenne, ha ezennel azt a "bűvös nyolcast" elfelejtené.

A lány azonnal felpróbálta a pólót, de nem hagyta magán, mert ma egész nap rózsaszínben volt, most nem törné meg a harmóniát egy fehér narancssárga összeállítással.

Egyébként csillogó szemmel nézte szerelmét és amint ketten voltak, elárulta neki, hogy nagyon hiányzott, csókolgatta a száját az arcát. Egy pár percre olyanok voltak, mint egy igazi szerelmespár. Ágica annyira örült, hogy kijelentette, hogy "ma veled alszom", de hogy mindenki tudja, hol a helye, hozzátette "de csak ma".

Ha ezzel még nem rántotta volna vissza a fiút a földre, folytatta. Letolta Leót, először is, mert fekete póló volt rajta és a lány nem szereti ezt a színt, másodszor pedig, mivel párja nem borotválkozott két napja, most a nagy puszilkodás hevében csúnyán felsértette az arcát.

Ettől függetlenül ezekben a pillanatokban sem szakadnak le egymásról, bár már Leo is beszólt, hogy "ne cigizz már annyit".

Tehát újra együtt a csapat, mindenki örül mindenkinek, de senki nem változott meg.