Öleld magadhoz árnyék-éned!

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álomgazda: harminchat éves nő, egy gyermekkel, értelmiségi foglalkozással.

Az álom

Egy zsúfolt buszon utazom. Nekem ülőhelyem van, jobboldalt, a busz középső folyosójához közelebb eső széken. A következő megállónál rengetegen szállnak fel, és nagyon zsúfoltan betorlódnak a középső, álló részekre. Mellém egy nő kerül. Ahogy haladunk, azt veszem észre, hogy valamiféle különleges vonzás árad belőle. Mezőkön-hegyeken haladunk át, jó hosszan. Ahogy a jármű zötykölődik, néha hozzámér az ismeretlen nő. Vágyom az érintésére. Nem értem, hogy mi történik, hiszen sosem vonzódtam nőkhöz, akkor most mi van? Egy jó idő múlva kénytelen vagyok bevallani magamnak, hogy a szerelem állapota felé sodródom. Ahol a nő leszáll, mintegy delejes vonzásnak engedelmeskedve leszállok én is. Mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb tett, kézen fog, és vezet. Egy lakótelepen lakik. A lépcsőházban hihetetlen boldogságérzet fog el. Ez a csodálatos nő engem akar! Mi egy pár leszünk, illetve már vagyunk is. Büszke vagyok rá: szép, erős és vagány.
A lakásában van időm körbe nézni, mert elmegy zuhanyozni. Kicsi, de nagyon otthonos, barátságos. Egy nappali és egy hálófülke. Rengeteg zöld növény, akvárium halakkal, a polcokon ásványok, kövek, csigaházak és biológiával foglalkozó könyvek.
Aztán meglátok egy A/4-es alakú, kék fedelű, iskolai füzetet. Kinyitom. Irodalom dolgozatok vannak benne, Éva dolgozatai, mert ekkor már a nevét is tudom, még középiskolás korából. Látom ám, hogy több a füzetben a piros javítás, mint az általa kék tintával írt rész. Elmosolyodom. Én meg pont ehhez értek, mondom neki, merthogy az irodalom a munkám. Van verseskötetem is - büszkélkedem. Be akarok nála vágódni valahogy. Nekem ez a nő kell, ezt érzem. Ahogy kutakodom a könyvei között, legnagyobb meglepetésemre megtalálom a saját verseskötetemet. Nahát! Nagyon nagy harmóniát érzek ebben a lakásban, ehhez a nőhöz közel. Már a világ véleménye se érdekel erről az egészről, mit tudják mások, micsoda mennyei boldogságban van részem! Mert mi ezentúl már így leszünk - ketten együtt, remélem, vágyom és tudom.

Gondolatok az álomról

Az álomgazda az úgynevezett árnyék-énjével találkozott. Az árnyék a fizikális világban is örök társunk, mindig velünk együtt halad. A lélek síkján az árnyék tudatos nappali énünk ellentettje. Az álmodó csak spirituális, lelki, szellemi dolgok iránt érdeklődő személyiség, álmában viszont találkozik saját énje elrejtett, eddig nem tudatosuló, sötétben, árnyékban maradó másik oldalával. Éva - akinek a neve sem véletlen, az ősanyáé, aki az Édenkertben élt (sok növény, csigák, halak a lakásban) - a teremtett világgal foglalkozik, az anyaggal, biológus, vagy tán orvosnak készül.
A személyiségfejlődés során a két rész jó, ha sikeresen egyesül, hiszen szellem és anyag, tartalom és forma egymást feltételezi ebben a létezésben. Egyik sem lehet meg a másik nélkül. Az álom a személyiségfejlődés azon fázisát képviseli, amikor ezt a tényt már mind a nappali, mind az árnyék-én felfogta, hiszen a közeledési vágy kölcsönös, és hogy ez végbe is fog menni, azt Érosz (erotika) és Aphrodité (szerelem) ereje garantálja.
Hogy ez a kiegészülés, tehát amikor magunkhoz tudjuk ölelni az árnyékszemélyiségünket, mit eredményez érzet szinten, az érzékelhető az álomból: a szerelem állapotához hasonló érzést és harmóniát.
És hogy hogyan jelentkezik ennek a nagy találkozásnak a gyümölcse a mindennapokban?
Az álomgazda sikeresebb lesz a saját szellemiségével a mindennapok világában azáltal, hogy képes lesz formába önteni belső, szellemi tudásait, gyakorlatiasabbá válik, leszáll a puszta gondolati síkról a földre, és két lábbal, erősen fog rajta állni.

Tar Ildikó