Új lakás, új élet, új én

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az első álmodó: negyvenéves értelmiségi hölgy, három gyermekkel

Első álma

Egyszercsak értesülök arról, hogy Károlyék költöznek. Károlyra - véletlenül, vagy talán segíteni megyek, nem tudom - rá is akadok egy pályaudvaron. Körülötte csomagok, táskák, apróbb bútorok. Mondja, hogy a vonatra vár, mert ezeket még vinni kell. Meg is mutatják, hogy hová költöznek. A házuk olyan, mint egy ismert pesti bevásárlóközpont: három emeletes, és középen lelátni a különböző szintekre. Nagyon elegáns, különleges ötletekkel, például levegőben repülő kék halak cikáznak mindenfelé. Az egyiket a kutyám bekapja.

Második álma

A férjem azt mondja, hogy költözünk. "Hogyhogy?" - lepődöm meg. "Mikor?" "Öt-hat napon belül" - jön a válasz. Látom és elfogadom, hogy komoly az ügy, de azt javaslom, hogy előbb újítsuk fel azt a házat, ahová költözünk, és csak utána vigyük oda a holminkat, praktikusabb ez így. Úgy tűnik, a férjem belátja ezt.

Egy ház sarkánál állok. Jobbra az utcafront. Balra a bejárat. A ház mögött a gazdasági épületek látszanak. Traktorbeálló, szérű, a lovaknak istálló. Rendezett, stabil, erős ház. Alul terméskő, az ablakokon barna fatáblák. A ház a főúton áll, de mégis csendes, nyugodt helyen, ugyanis vidéki táj veszi körül. Kukoricaföldek. Még egy ház áll mellette, és egy másik mögötte, kicsit balra, lejjebb. A három ház mintegy körülölel egy kis egyszerű kápolnát, kistemplomot.

Indulok a bejárat felé, ekkor meglátom, hogy a függöny mögött egy molett asszony már észrevett minket. Mondom is a férjemnek, hogy most már kopogjunk be, úgyis meg akarjuk nézni a házat, hiszen megvesszük, ha tetszik. Egy hirdetésben láttuk, azért jöttünk ide.

Belépünk a szélfogó előtérbe, majd a pici előszobába. Az asszony szabadkozik, hogy nem várt látogatókat, elnézést a ruházatáért, éppen takarít a férjével. Egyszerű, jóravaló teremtés. A pici előszobából balra nyílik a konyha, amely szintén igen kicsi, viszont praktikus, takaros. A kicsi faablakából éppen a házhoz vezető bekötőútra, és az apró templomra látni. Tetszik. Mondom a férfinak, hogy mi zsilettpengével szoktuk leszedni a konyhabútorra felcsapódó, odakeményedett zsiradékokat, szennyeződéseket. Örül az ötletnek.

A kis előszobából jobbra nyílik a nagy nappali. A háziak hálószobának használják. Egyszerű, hatvanas évekbeli, kopott bútorokkal van berendezve. A falon fura nagy poszter. Látom, hogy gyönyörűvé tudom varázsolni, ha újra nappalivá teszem, és a saját bútorainkkal rendezem be. A padlót csiszolni, lakkozni kell, a falat festeni.

Az előszobával szemben egy ablaktalan helység, abból balra nyílik egy szoba, a konyha mögötti tér ez. Ezt gyerekszobának használják. A ház tetszik, de akkor, ha a nappali nappali, akkor ezt a helyiséget kell hálószobának használnunk. Tehát a ház kicsi, mert hová tegyük a gyerekeket? Ekkor a nő kiböki, hogy van még egy helyiség, de nem tudta kinyitni, mert ők azt nem is használják, és a zár rossz. Odamegyünk, és mi ki tudjuk nyitni. Ez a szoba az utcafrontos. Ámulunk-bámulunk. Gyönyörű cseresznyefa bútorok vannak itt, vitrinek, az ablak pedig színes üveges, mint a templomokban. Ez a szoba olyan, mint egy angol kastélyé. Még külön WC is tartozik hozzá. Rögtön látom, hogy számunkra ez remek dolgozó-háló szoba lesz.

A felújítási munkákra hivatkozva sikerül alkudni a ház árából, sőt a gyönyörű bútorokat is itt hagyják, nekik csak kolonc, én meg szinte beléjük szerettem, ráadásul legalább másfélmillió forintot érnek. De ezt csak én tudom, a háziak nem, és nem is érdekli őket. A gyerekszoba lehet tehát, amit a háziak is annak használnak, az ablaktalan kis helyiség remek lenne gardróbnak, de ha ablakot nyitunk rá, lesz még egy gyerekszobánk, kicsi, de kedves. A legkisebbnek pont jó lesz.

A ház mögött kukoricaföld. A nagy esőzések miatt félig vízben állnak a jó nagyra nőtt kukoricaszárak. A ház viszont töltésen áll, teljesen szárazon. Nézem a talpam alatt a földet, ha lejjebb megyek egy métert, már tocsog a víz. Fent pedig teljesen száraz. Nagyon jó helyen áll a ház. Kiderül, hogy a szomszédos ház a szüleimé, ennek nagyon örülök. Majd meglátom a nagymamámat, és mondom neki, hogy milyen sokat számít, hogy felújította a házát. Merthogy övé és a papámé a harmadik itt a farmon. Hófehérek, tiszták a falai. A három generáció házai ölelik tehát körül a templomot. Ezzel a szép, békés képpel ébredek.

A második álmodó: Harminckét éves, egyedülálló hölgy

Egy házat járok körül. Az enyém, ide fogok költözni. Jó alaposan megszemlélem. Tetszik.

A harmadik álmodó: érett középkorú művész, zeneszerző férfi

Fent vagyok egy padlásszobában. Körülnézek az esti fényben, és lassan rájövök, hogy én itt élek, ez az otthonom. Egyedül vagyok, de nem érzem magam magányosnak. Festő vagyok. Művész. A falakon polcok, azokon vastag, barna régi könyvek. Nyitott ablakom felől mozgást érzékelek, és az ablakpárkányomra rászáll valami madárkinézetű lény. Megszólal, és ekkor már látom, hogy egy angyal. Másvilágokról mesél nekem.

Gondolatok az álmokról

Mindhárom álmodó a személyiségfejlődésének egy bizonyos szakaszában álmodta ezeket a költözéses, új otthonos álmokat. Jelesül akkor, amikor nőtt az önbizalmuk, elfogadták magukat olyannak, amilyenek valójában. Szemre tudták vételezni az értékeiket, különlegességeiket. Mind a négy álomban érzékelhető a középpontiság: pesti bevásárló központ (első álom), a kukoricaföldekből töltésen kiemelkedő házcsoport, a közepén egy kápolnával, a második álmodó körbe járja az új házát, amely a kör közepén áll, a művész pedig ég és föld között, a padláson él, a két világ találkozási pontján.

Mind a három álmodó már harmóniában élt önmagával az álmok álmodásának az idején, de sok önismereti munka, küzdelem van e mögött a szinte idilli én-állapotok mögött. "Legnagyobb dolog e világon megelégedni tudni önmagunkkal" - vélte Goethe, és bizony igaza volt.

Az álmunk minden eleme, tárgya mi magunk vagyunk. Azaz az a lakás, ház is, amit lecserélünk, a költözés folyamata, valamint az új élettér is. A költözés tehát személyiségváltozásokat jelöl. Érdemes összevetnünk, hogy honnan tartunk hová, azaz mitől távolodunk mi felé, továbbá, hogy mik a jellemzői az új lakásunknak, házunknak - ezek ugyanis az új, bontakozó személyiségvonásaink jelölői.

Tar Ildikó