A nagy áramvonalasítási hullámból valamiért épp csak a motorok maradtak ki.
Még a fűtést is kispórolták belőle, de jobban bírta így a pocsék utakat és a ridegtartást, mint nálunk a Pobeda.
Kongva záródó ajtók, kékes füst, jó tanyajáró-képesség: a Wartburg 353-ast több generáció álmából fel tudná idézni.
Még a román kupé sem jutott el hozzánk, pedig néhány távoli R12-rokon Merkúr-sztár lehetett volna.
Nagyon szórakoztató vezetni a felpiszkált farmotorost, és az OT-rendszám megszerzésével sem volt gond.
Elsőkerék-hajtásával és ötajtós kasztnijával csúcstechnika volt a Zastava. Persze csakis KGST-mércével.
Nemrég ez a Toyota tömegével járta az utakat, ám hiába volt tartós a mechanika, a rozsda elvitte a többségét.
Rémálom volt a defekt, jelképes a tapadás, de egy testvérpár megreformálta az abroncsgyártást, és vele az autózást is.
Az Eisenachi Autógyár élete elején és végén is Wartburgokat, a köztes időben pedig mást gyártott.
1955-ben egy ufó sem okozott volna nagyobb csődületet a Párizsi Autószalonon, mint a DS.